...nagy nehezen megérkeztem Párizsban, egy ideig egész olajozottan ment. Hondarribiába simán eljutottam, Maitane családja teletömött friss (aznap éjjel halászott) hallal, megnéztük a halászokat ahogy majdnem kihajóznak, de a végén mégsem, mert a francija hatóságoktól nem kaptak engedélyt halászatra. Érdekes volt, ahogy mind mentek ki a kikötőbe, vittek sok kaját, egész nap aludtak, hogy tudjanak éjjel dolgozni, majd miután megkapták a hírt, próbálták hasznosan eltölteni az időt majd szépen lassan hazaszálingóztak. Estefelé a helyi evezős csapat edzését sikerült végignézni , majd átkeltünk a határon Hendaya-ba, ahol viszont rossz hírrel fogadtak: "vasutas sztrájk", óóóó teljesen hidegvérrel vettem, bárcsak a bicózásra lennék ennyire felkészülve, mint egy vasutassztrájkra. Végül az egyik TGV-ben aludtunk az állomáson, a reggeli vonat már menetrend szerűen ment úgyhogy frankón megérkeztem Párizsba. Ahol így semmi időm nem maradt bámészkodni. Ráadásul a Tóbiásért is meg kellett vívnom a francia kalauzokkal, mert a bicót csak az éjszakai vonaton lehetett szállítani, a nappalin már nem volt bicajos kocsi. Muszáj volt szétszedjem (2perc) és a klipsz szíjakkal összekötözzem, hogy azt mondhassam "ez nem ám kerékpár, ez a csomagom!".
Folyt köv.
