Compiégne

Amint megérkeztem Párizsba, csekkoltam a térképet, és mentem is ét az északi pályaudvarra, amilyen gyorsan csak tudtam, nem figyeltem se toronyra se louvre-ra se notredame-ra, csak tekertem mint a gép, mert nem voltam tisztában a távolságokkal. A pályaudvaron találkoztam, az első vállalkozó szellemű fixissel, Pedroval, aki Lisszabonból jött, neki sem ment teljesen zökkenőmentesen az út, mert a 25 éves renaultja, éppen francijaországba érve robbant le. Lényeg hogy megérkeztünk a starthelyhez. Ott már majdnem mindenki ott volt, csak a lengyel riderek hiányoztak, (akik a katasztrófa miatt később sem jöttek már sajna) elfoglaltuk a szállást, és elmentünk a helyi fixisekkel a belvárosba, ők ugyan nem csinálták velünk a túrát de mivel egy kasztba tartozunk úgymond vendégül láttak kicsiny városukban, kicsit iszogattunk, kólát!! természetesen, aztán hatalmas vacsora rengeteg tésztával, majd úgy éjfélre be is kerültünk az ágyba. Nem túl tanácsos ekkora teljesítmény előtt 4 órát aludni, de így utólag belegondolva, annyira nem volt para.

Folyt köv.