Nem tudom, hogy más masinák tudnak-e ilyet, de Canon-okon tuti megtalálható egy ilyen mód, tök vicces, semmi photoshop vagy bármiféle belemotoszka, csak ki kell választani hogy melyik szín maradjon meg, és az összes többi fekete fehér lesz. El lehet vele szórakozni::: :: :

Magáról a versenyről azt hiszem lemaradtunk, azon a híresebb paella főző klubbok versengtek, baszk nemzeti ruhában, mindenféle agyondíszített finomabbnál finomabb paellákkal.



Igazság szerint, nem is ettünk paella-t, sokan voltak de mégis olyan zárkózott buli volt, mindenki el volt a maga sátrába a saját klikkjével, körbementünk, de mivel nem láttunk ismerőst, el is jöttünk, ez azoknak szólt akik tudnak paellát csinálni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki ismerős nélkül megy Aixerrota-ba a paella főző versenyre, az lehet hogy éhen marad.

Találtunk egy madarat, de nem tudjuk milyen. Aki tudja írja meg, ha sokat ér visszamegyünk érte d:-) A sárga csík a szeme körül mindenesetre megy a zoknimhoz. . .

Mostanság a szobával vagyunk elfoglalva, azért nem írok. Ez utóbbi kép, Manu a raszta Angólai iparművész alkotása, a "bennehagyjuk a festéket a vödör aljában a szerszámokkal együtt" című....

Ma a Malmaisín nevű hegyet zúztuk le, nem nagy 360 méter, de tengerszintről kell számolni. Előtte még elmentünk piacozni, de nem vettünk semmit, nem volt semmi jó.. . . Délután meg, háháá, magyar napot tartottam, megtaláltam a "Le a cipővel" című gyerekfilmet az MTV videótárában. Hát azt de rég láttam, meg van a varázsa, imádom.

Contadoooooor, Contadoooooor, Contador-Contador-Contadoooooooooor !!!!

Életem első szabadnapja Baszkföldön. Még soha nem vettem ki sszabit, nem volt rá szükségem, most felajánlottak egyet, hát elfogadtam. Elmentünk hát Gipuzcoa tartomány fővárosába San Sebastian-ba, vagy baszkul Donostia-ba. Azt érdemes róla tudni, hogy nagyon sznob egy hely, a félszigeten itt a legdrágább az ingatlan, és sok sok gazdag ember lakik itt. Cserébe viszont gyönyörű szép város. Sok a túrista, főleg a német, meg a mindenféle északi magas szöke kékszeműek, tele van a város robogókkal, meg biciglikkel, csak úgy mint Gasteizben volt, és van két meseszép strand a parton.




Donostia színei a kék-fehér, és ezért a fél város ilyen színekbe van öltöztetve, az építkezéseket eltakaró tyúkhálótól a napozó ágyakig, minden kék-fehér.
Vonattal jöttünk: Euskotren, nemsemmi kis utazás kb 2,5 óra oda, meg annyi vissza, még jó, hogy van zsebmozim, viszont ollyan helyeken megy végig a vonat, hogy odafele tapadt a szemünk a tájra, a vonat olcsóbb is mint az autópálya meg többet is ér, ráadásul nem szennyezi a környezetet.





A városba érve nem volt semmi konkrét célunk, úgyhogy egész nap csak bolyongtunk, újabb és újabb helyeket felfedezve, nem olyan hatalmas város, 180 ezer fős, nem lehet eltévedni. Mondjuk ha jól emlékszem nyolc éve erre rácáfoltunk: -óóóó mi simán visszatalálunk, ráadásul Istu már volt itt régebben is, nem lesz gond.... csak az nem esett le, hogy két kagyló alakú strand van, és nem pedíg egy, így állandóan eltévedtünk. Most ezzel nem volt gond, viszont iszonyatos egy idő volt, fújt a szél esett az eső meg sütött a nap egyszerre, és mind ehhez olyan hullámok voltak, hogy a szörfösöket sem engedték be a vízbe. Én kis naív elindultam otthonról egy szál pólóban, mivel már két hónapja nem volt rajtam se pulóver, se hosszú gatya, úgyhogy végül kellett vennem egy akciós pulcsit a pull and bear-ben, és a legolcsóbból csak rózsaszínű volt a méretemben

Két hete volt tán, hogy átadták a két új metró megállót. Úgy gondoltuk ezt nekünk is látni kell, most már kivisz a metró egészen a Santurtzi-i kikötőig. Az új megállók teljesen olyanok mint a régiek, itt mindegyik sablon, viszon ttöbb volt a fény, és még új szaga volt. Sosem voltunk még Santurtzi-ban, úgyhogy most jól megnéztük magunknak.



Első benyomásra ilyen kőbánya fíling volt, ráadásul most vannak ünnepek Santurtziban, tehát tele volt búcsús vidámparkos céllövöldés dolgokkal. Aztán ahogy szépen lassan kiértünk a partra megváltozott a kép, egy hatalmas tengerész várost láttunk, halászhajókkal, jachtokkal, tengerjárókkal, hajógyárakkal, meg ilyenek. Na de nem írok többet, mert voltaképpen nincsen mit írni, csak a képeket szerettem volna feltenni. Nézegessétek ! (kinagyítva, mert kicsiben nagyon csúnyácskák)

Essen hát pár szó a tesztpéldányról. Nem tudom ne is kérdezzétek, hogy hogyan jutottam hozzá, fogalmam sincsen, ott volt elhoztam, kipróbáltuk, visszavittük. Ez nem hiszem, hogy mindenkinek jár aki Fórumban dolgozik, csak jó helyen kell lenni jó időben, és jó emberekkel kell jóban lenni, hogy minden jó legyen.



Azt kell róla tudni, hogy elöl hátul 10 centi rugóúttal rendelkező össztelós verda. Főleg CrossCountry-ra szánt, ehhez hozzá járul 12 kiló körüli súlya, vagyis könnyedsége. Elöl Rock Shox Reba SL, hátul Monarch 3.3 levegős cumók mozogtassák. Avid fékek, XT váltók, Fizik Pave nyereg, jól egyben van.



Nem is tudom mit szoktak még írni róla, "menettapasztalat"- padkázgatni, parkban ugrálni marha jó volt, mikor ezzel mentem dolgozni. Györgyi-nek nem tetszett, nehéz, kényelmetlen a nyereg, haaajaj, de lefelé menet azért nem panaszkodott, hogy menjünk lassabban mert rá-á-áz. Úgyhogy szerintem nem para. Jó kis bringa ez, én elfogadnék belőle egyet a méretemben. Pablo véleménye az volt, hogy ezek az össztelós CC gépek nem jók semmire, van benne valami, de hát ezeknek is megvan a spéci vevőkör, mert eladni azt el lehet, ez tény.


Annyit így hozzá fűzök, hogy amik zavartak, az a sipákoló avid fékek, illetve hogy a rugós tagnál a hülye szelep úgy van elhelyezve, hogy vagy a lengőkarnak van útban vagy a lockout kapcsolójának, tök komplikált bele pumpálni. Ami meg nagyon bejön, hogy végig ment már vagy csomó teszt emberen, és gyakorlatilag be kellett állítsam a váltókat, és úgy fut mintha új lenne. Na, de ennyi pénzért ez el is várható..... 3000 svájci frank lesz.

Kihasználtuk, hogy két montink is van, és elmentünk szépen Bakio-ba San Juan de Gaztelugatxe felé, kirándulni. A túrát egy itteni bringás oldalról lestük el, és meg kell, hogy mondjam, elég részletesen le volt írva, úgyhogy nem tévedtünk el egyszer sem. Pedíg itt mindíg elég merész aki elindul túrázni helyismeret nélkül, mivel nincsenek túrista jelzések, vagyis ami van az abszolút nem használható, idegenek ilyen szintű túraleírás nélkül jobb ha el sem indulnak. Csak példának okáért az útbaigazító térképeken, többnyire nem jelölnek semmit, csak az ösvényeket piros vonalakkal, meg a csúcsokat háromszögekkel, se szintvonal, se feliratok, semmi. Fogalmam sincsen hogy mire valók ezek a térképek, talán a saját készítőik tudják őket használni.



Szóval a túra: elindultunk a Bakio-i strandról, előtte természetesen letettük a kocsit a tilosban, a strand dugig volt, de annyira hogy már csak álva fértek el, úgyhogy nem is nagyon búslakodtunk, hogy a harminc fokban a pancsi helyett inkább az izzadást választottuk :-) Szóval Bakio-t elhagyva egy Biotóp-ba keveredtünk, ez így van magyarul, nem én találtam ki, aki tudja mi az ossza meg velem is. Bennem az maradt meg, hogy az ottani pecók már egyre inkább hasonlítottakk a "Masters" birtokra a Magnum sorozatból. A biotóptól valami iszonyat emelkedő vitt fel egy túrista központba, ahol volt sok étterem, meg buszparkoló, meg szép rálátás a Gaztelugatxe templomra.



Onnan le kellett zúzni a tenger partra, hogy aztán megint felmehessünk a templomba, majd onnan le, és megint fel a túrista központba, ahol ráleltünk egy XII. századi kápolnára (kápolna=helyi fiatalok által közkedvelt hely, a "kalimotxo" nevű folyadék elfogyasztását szokták ott végezni nagy előszeretettel), a kápolna után elénktárult egy csodálatos kaptató fel a Burgoa hegyre, mondanom sem kell repdestünk az örömtől . Amikor felértünk, tök szomorúak voltunk, mert onnan már csak lefelé vitt az út, persze végig kellett menni a hegygerincen, ahonnan volt kilátás mind Bakio partjára mind Bermeo kikötőjére. A lejtmenet meg ilyen hegyi tanyák között vezetett, izgalmas szerpentineken, vissza egyenesen Bakio-ba, ahol teljesen véletlenül, amikor már nem volt rá szükség ugye.. találtunk, ingyenes legális parkolóhelyet. Majd legközelebb kihasználjuk, most szerencsére nem volt bilincs. Bilincsről jut eszembe, egy apró kis érdekesség: a spanyol egy olyan kifinomult nyelv, hogy a "bilincs" és a "feleség" jelentésekre ugyanazt a szót használja. Na mindegy csak eszembe jutott.



A piros biciglit, ma vissza vittük, a bótba, nem teccett. majd lesz még róla cikk.
peace