Harmincharmadik alkalommal rendeztek CX versenyt Igorréban, igazi cyclocross nagyhatalom. A szervezés Bálint szerint, más északi nemzetekkel összehasonlítva, elég laza volt. Lényeg hogy így is minden klappolt. A sárért nagyon nagyon izgultam, de hál istennek azt is sikerült összehozni, az a baszk margarinszerű sár a pálya 100 százalékán jelen volt, ugyanaz amiben szerencsém volt tavasszal rajthoz állni. Jó volt nézni ahogyan mások szenvednek.
Nagyon jól kiépített infrastruktúra volt, bringamosásra, feltételezem az önkéntes tűzoltóktól kérték kölcsön a mosó szettet. A bringa mosó helyeken azt a millió köbméter vizet szépen elvezették a patakba a nélkül hogy a pályát vagy a nézőteret áztatnák el. Rutinos nézők fel voltak vértezve gumicsizmával, rutinos szerelők meg guminadrággal.
CX bicigli két jellegzetessége, a kanti fék és a terep szingó, ez az amiben különbözik a sima országuti bringától, továbbá, a vázon és a villán nagyobb a sárférőhely, illetve nincsen kulacstaró, egy órát gyakorlatilag frissítő nélkül nyomják végig. Azért is van ez mert, sokszor a vállon viszik a bringát, a kulacs csak útban lenne. Azt is kifigyeltem hogy kissebb tányérokat használnak, révén hogy itt nincsen akkora sebesség, illetve néhol láttam triatlon nyerget, meg rengetegszer ilyen nagyon alacsony ergonómikus kormányokat. Sok-sok ember ment Sram-mal, de volt aki meg elektromos DuraAce-szel. Bicó márkákat tekintve meg Ridley, Stevens, Colnago, Pinarello, BH, Beone (gyerek voltam még mikor utoljára Beone bringát láttam), ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nagy márkák nem voltak ott, csak éppen nem a megszokott arányban, és a dobogót sem ők dominálták.
Az edzéseken élő zene volt, ezt a zenekart már láttam több sport eseményen, jelenlétük fokozza a hangulatot. Viszont a fő futamon már nem nagyon hallottam őket, biztos beültek egy kávézóba és ott ragadtak.
A végén természetesen megkértek, hogy tartsak egy sajtótájékoztatót az újságíróknak d:-)
