En la playa de Meñakoz hemos pasado la noche de San Juan junto con nuestra minihoguera. Está claro que todavía hay cosas para mejorar, por ejemplo nos faltaban de las bicis parrillas para llevar leña, culpa mía por su puesto. Aún así lo hemos pasado muy bien, salimos justo después de que se haya cerrado la tienda de Hiriziloak, tirando hacía la costa por bidegorris y caminos escondidos llegamos a Meñakoz. La temperatura del Mar estaba justo perfecta para tomarse un baño, después aparecieron de las alforjas los chorizos y los quesos, una cena deliciosa con buena compañía, antes de la madrugada ya estábamos todos en casa. Estamos seguros de que hemos creado moda y que en diferentes puntos del mundo nos están imitando, no sé exactamente cómo llamar la tendencia, no había cafés esta vez, igual #bikeanddinner o #cyclebathdinner o #ibai_fradejasestramposo el tiempo decidirá. Una cosa seguro: HZk ez du sekula galtzen!

















Egy rövid beszámoló arról, hogy hogyan töltöttük az év legrövidebb éjszakáját, bringás módra. Itt baszkföldón a máglyarakás kötelező hagyomány "San Juan" éjszakáján. Úgy döntött a grupetta hogy kimegyünk egy nem túl közeli strandra, viszünk magunkkal minden jót, amire szükségünk lehet, és rakunk egy marha nagy tüzet, és jól érezzük magunkat. Hát a tűzön kívül minden sikerült, egyesek szerint az én hibám, mert nem csináltam nekik tűzifa hordó csomagtartókat. Körülbelül 50 kilométeres "light"-os túra volt így meló után, a bringaboltban gyülekeztünk megvártuk a zárást, és úgy indultunk neki a kirándulni. Egy dologban mindig egyetértünk, nem nagyon szeretünk forgalmas utakon közlekedni, ezért hát mindenféle bringa utakon meg ösvényeken át jutottunk ki a partra. Jobb az úgy ha az ember a bringák hangját hallgatja túra közben nem pedig az autókét. A strandon gyors pancsi majd előkerültek a túratáskákból a jobbnál jobb falatok, természetesen a pilisi hidegen füstólt kolbász és húsos szalonna hagymával paradicsommal rajta volt a menün, de ugyanúgy volt baszk kecskesajt, illetve parázson főzött pakisztáni curry-s disznóhússal töltött tacos is. Vacsi után egymás szelében raktuk hazáig, pirkadatra mindenki haza is ért! A #cafeandride már kezd kimenni a divatból, mi egészen biztosak vagyunk benne, hogy új tendenciát teremtettünk és a világ számos pontján próbálnak minket imitálni, nem tudom még hogy hogyan is nevezzem, lehet #bringásvacsora vagy #bicópancsikaja, majd az idö eldönti, Egy biztos: a Bromptonos srác furgonnal jött nem bringával, egy deka sár sincs a bicóján!

Ha pasado un año, desde que montamos el prototipo la primera vez y cómo ya tenía bastante uso, porque le habíamos dado mucha caña, le hemos dado una vuelta, con pintura nueva y algunos componentes cambiados. Hemos hecho esto, porque me invitaron a la exposición de bicis Euskadi Bike Fest, y me hubiera gustado exponer una bici que llama más la atención. Nueva pintura en mate con los racores destacados, trabajo de nuestro pintor Zingirak, manillar Salsa Cowbell y guardabarros SKS longboard y frenos nuevos de Shimano con discos de XT. He cambiado los de avid BB7 porque aunque frenaba bien (igual demasiado para una bici de gravel) hacían un ruido insoportable, y cómo yo tengo que bajar 200 metros de desnivel cada mañana, prefiero no ser el que está despertando los vecinos. El grupo de 105 sigue siendo immortal, no da señales de desgaste.













Az Euskadi Bike Fest nevű rendezvényen állítottunk ki a minap, és kicsit kipofoztam a prototípust, hogy jól mutasson, kapott egy új salsa cowbell kormányt, hosszú sks sárvédőket illetve lecseréltem az Avid fékeket shimanora XT tárcsákkal. Az aviddal nem voltam túl elégedett, nem volt szép hangja, és mivel minden reggel 200 méter szintkülönbséggel kezdem a napot, biztosan vesztettem eddig egy jó pár szavazatot hajnali hatkor melóba menet, most már sokkal halkabb a cucc. A festés is új, kapott matt fekete lakkot meg kicsit kiemeltük a muffokat. A 105ös szett elnyűhetetlen!