Donostia színei a kék-fehér, és ezért a fél város ilyen színekbe van öltöztetve, az építkezéseket eltakaró tyúkhálótól a napozó ágyakig, minden kék-fehér.
Vonattal jöttünk: Euskotren, nemsemmi kis utazás kb 2,5 óra oda, meg annyi vissza, még jó, hogy van zsebmozim, viszont ollyan helyeken megy végig a vonat, hogy odafele tapadt a szemünk a tájra, a vonat olcsóbb is mint az autópálya meg többet is ér, ráadásul nem szennyezi a környezetet.
A városba érve nem volt semmi konkrét célunk, úgyhogy egész nap csak bolyongtunk, újabb és újabb helyeket felfedezve, nem olyan hatalmas város, 180 ezer fős, nem lehet eltévedni. Mondjuk ha jól emlékszem nyolc éve erre rácáfoltunk: -óóóó mi simán visszatalálunk, ráadásul Istu már volt itt régebben is, nem lesz gond.... csak az nem esett le, hogy két kagyló alakú strand van, és nem pedíg egy, így állandóan eltévedtünk. Most ezzel nem volt gond, viszont iszonyatos egy idő volt, fújt a szél esett az eső meg sütött a nap egyszerre, és mind ehhez olyan hullámok voltak, hogy a szörfösöket sem engedték be a vízbe. Én kis naív elindultam otthonról egy szál pólóban, mivel már két hónapja nem volt rajtam se pulóver, se hosszú gatya, úgyhogy végül kellett vennem egy akciós pulcsit a pull and bear-ben, és a legolcsóbból csak rózsaszínű volt a méretemben
