Kihasználtuk, hogy két montink is van, és elmentünk szépen Bakio-ba San Juan de Gaztelugatxe felé, kirándulni. A túrát egy itteni bringás oldalról lestük el, és meg kell, hogy mondjam, elég részletesen le volt írva, úgyhogy nem tévedtünk el egyszer sem. Pedíg itt mindíg elég merész aki elindul túrázni helyismeret nélkül, mivel nincsenek túrista jelzések, vagyis ami van az abszolút nem használható, idegenek ilyen szintű túraleírás nélkül jobb ha el sem indulnak. Csak példának okáért az útbaigazító térképeken, többnyire nem jelölnek semmit, csak az ösvényeket piros vonalakkal, meg a csúcsokat háromszögekkel, se szintvonal, se feliratok, semmi. Fogalmam sincsen hogy mire valók ezek a térképek, talán a saját készítőik tudják őket használni.
Szóval a túra: elindultunk a Bakio-i strandról, előtte természetesen letettük a kocsit a tilosban, a strand dugig volt, de annyira hogy már csak álva fértek el, úgyhogy nem is nagyon búslakodtunk, hogy a harminc fokban a pancsi helyett inkább az izzadást választottuk :-) Szóval Bakio-t elhagyva egy Biotóp-ba keveredtünk, ez így van magyarul, nem én találtam ki, aki tudja mi az ossza meg velem is. Bennem az maradt meg, hogy az ottani pecók már egyre inkább hasonlítottakk a "Masters" birtokra a Magnum sorozatból. A biotóptól valami iszonyat emelkedő vitt fel egy túrista központba, ahol volt sok étterem, meg buszparkoló, meg szép rálátás a Gaztelugatxe templomra.
Onnan le kellett zúzni a tenger partra, hogy aztán megint felmehessünk a templomba, majd onnan le, és megint fel a túrista központba, ahol ráleltünk egy XII. századi kápolnára (kápolna=helyi fiatalok által közkedvelt hely, a "kalimotxo" nevű folyadék elfogyasztását szokták ott végezni nagy előszeretettel), a kápolna után elénktárult egy csodálatos kaptató fel a Burgoa hegyre, mondanom sem kell repdestünk az örömtől . Amikor felértünk, tök szomorúak voltunk, mert onnan már csak lefelé vitt az út, persze végig kellett menni a hegygerincen, ahonnan volt kilátás mind Bakio partjára mind Bermeo kikötőjére. A lejtmenet meg ilyen hegyi tanyák között vezetett, izgalmas szerpentineken, vissza egyenesen Bakio-ba, ahol teljesen véletlenül, amikor már nem volt rá szükség ugye.. találtunk, ingyenes legális parkolóhelyet. Majd legközelebb kihasználjuk, most szerencsére nem volt bilincs. Bilincsről jut eszembe, egy apró kis érdekesség: a spanyol egy olyan kifinomult nyelv, hogy a "bilincs" és a "feleség" jelentésekre ugyanazt a szót használja. Na mindegy csak eszembe jutott.
A piros biciglit, ma vissza vittük, a bótba, nem teccett. majd lesz még róla cikk.
peace