Íme egy fura villa amit csináltam. Ez egy nagyon régi de annál nagyobb becsben tartott Marin vázba ment, egy 90-nes évekbeli rugósvilla hosszából indultunk ki, illetve abból a tényből, hogy a srác minden pakkot elöl hord ráadásul szinte kizárólag az első féket használja, ami kantilever természetesen. 72mm-es előrehajlásával ez a leghosszabb villa amit eddig csináltam. Nagyon jól kormányozható és roppantul stabil bringa lett a végeredmény, abszolút elégedett ügyfél rakja bele a kilómétereket ahogy az kutya kötelessége, csekkoljátok az instagrammját.
Hice esta horquilla que puede parecer un pelín rara, ahora os explico porqué. Se he hecho para complementar un cuadro bastante antiguo pero en gran estima de la marca Marin. El diseño se ha basado en la longitud de la horquilla de suspensión anterior y en el hecho de que a su dueño le gusta llevar todo el peso delante encima prefiere usar el freno delantero solamente. Con su "rake" de 72 milímetros es la horquilla más larga que hice a día de hoy, el resultado es una bici muy estable y fácil de maniobrar, el dueño muy contento está haciendo los kilómetros a tope, echad un vistazo a su Insta.
360 méter, átlag 8.5%, legdurvább 14%, nem egy tourmalet, de a mi kis "puerto"-nk, aki profi annak kétszer kell megmászni, hobbi bringásoknak egyszer is elég. Immáron másodszor ment el itt a Vuelta a España. A hegyen ott volt mindenki egyszerre, aki a többi körversenyre jár a baszk zászlót lengetni úgyhogy más zászló nagyon nem is kapott helyet, marha jó volt a hangulat azt ugye nem kell mondanom. Durva volt nézni a tévében, ahogy átmennek Bilbao belvárosán aztán, ahogy elindulnak fel a hegynek kimenni eltekerni kényelmesen a Vivero-ig és megnézni ugyanazt élőben. Ennél már csak az lenne jobb ha konkrétan a házunk előtt mennének el.
...avagy városi csapatós. Egy olyan bringát szeretett volna a gazdája, amit használhat városi szaladgálásra, amivel marha gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, le lehet gyorsulni a fixiseket, biztonságosan meg lehet állni a lámpánál, agresszívan lehet cikázni a kocsik közt, és ne talán tán ha esetleg ha jó idő van, meló után ki lehet vele szabadulni a városból. A geometriával kapcsolatban nem voltak kételyeim, rövid, meredek és sloping-os, habár nem vagyok egy sloping fan, ugye azt azért találták ki, hogy könnyebb és merevebb legyen a váz illetve az átlépési magasság alacsonyabb legyen, utóbbi kettő ennél a koncepciónál jól jött, vázépítős szempontból könnyebb dolga van az embernek, mert nem kell arra ügyelni, hogy vízszintes legyen a felsőcső. Váltó/nemváltó volt a dilemma, végül singlespeed lett a súly miatt, de meghagytuk az opciót egy 1x11-es átalakításhoz. Nem lesz rá szükség, ugye a "pedálkirály" óta tudjuk, hogy a 42-16 a legjobb láberősítő. Extra képen hajlítottam rá egy láncvédőt 10x0.8as cromo csőből.
... o commuter agresivo. El cliente de esta bici me ha pedido, una bicicleta de ciudad para ir de un punto a otro lo más rápido posible, una bici para poder adelantar a los fixeros, que tenga frenos potentes, que sea lo suficientemente ágil para poder andar entre los coches, y que se pueda usar para salir de la ciudad de vez en cuando después del curro en el caso de que haga buen tiempo. No he tenido dudas en cuanto a la geometría, corta y con sloping. No soy muy partidario del tubo horizontal con sloping, se ha inventado para ahorrar peso y hacer el cuadro más rígido y más bajo de entrepierna, los últimos dos nos han venido bien para la bici de ciudad. De punto de vista de framebuilder está muy bien porque no tengo que preocuparme por hacer el tubo de arriba horizontal. La duda era si poner buje interno o una sola velocidad, al final cómo se iba a usar en Budapest que es mayoritariamente llano hemos quedado en singlespeed con un desarrollo de 42-16. De todos modos hemos dejado posibilidad para poner cambio trasero más adelante. Para conseguir más rigidez he usado tubería oversize de Reynolds 631.
En la playa de Meñakoz hemos pasado la noche de San Juan junto con nuestra minihoguera. Está claro que todavía hay cosas para mejorar, por ejemplo nos faltaban de las bicis parrillas para llevar leña, culpa mía por su puesto. Aún así lo hemos pasado muy bien, salimos justo después de que se haya cerrado la tienda de Hiriziloak, tirando hacía la costa por bidegorris y caminos escondidos llegamos a Meñakoz. La temperatura del Mar estaba justo perfecta para tomarse un baño, después aparecieron de las alforjas los chorizos y los quesos, una cena deliciosa con buena compañía, antes de la madrugada ya estábamos todos en casa. Estamos seguros de que hemos creado moda y que en diferentes puntos del mundo nos están imitando, no sé exactamente cómo llamar la tendencia, no había cafés esta vez, igual #bikeanddinner o #cyclebathdinner o #ibai_fradejasestramposo el tiempo decidirá. Una cosa seguro: HZk ez du sekula galtzen!
Egy rövid beszámoló arról, hogy hogyan töltöttük az év legrövidebb éjszakáját, bringás módra. Itt baszkföldón a máglyarakás kötelező hagyomány "San Juan" éjszakáján. Úgy döntött a grupetta hogy kimegyünk egy nem túl közeli strandra, viszünk magunkkal minden jót, amire szükségünk lehet, és rakunk egy marha nagy tüzet, és jól érezzük magunkat. Hát a tűzön kívül minden sikerült, egyesek szerint az én hibám, mert nem csináltam nekik tűzifa hordó csomagtartókat. Körülbelül 50 kilométeres "light"-os túra volt így meló után, a bringaboltban gyülekeztünk megvártuk a zárást, és úgy indultunk neki a kirándulni. Egy dologban mindig egyetértünk, nem nagyon szeretünk forgalmas utakon közlekedni, ezért hát mindenféle bringa utakon meg ösvényeken át jutottunk ki a partra. Jobb az úgy ha az ember a bringák hangját hallgatja túra közben nem pedig az autókét. A strandon gyors pancsi majd előkerültek a túratáskákból a jobbnál jobb falatok, természetesen a pilisi hidegen füstólt kolbász és húsos szalonna hagymával paradicsommal rajta volt a menün, de ugyanúgy volt baszk kecskesajt, illetve parázson főzött pakisztáni curry-s disznóhússal töltött tacos is. Vacsi után egymás szelében raktuk hazáig, pirkadatra mindenki haza is ért! A #cafeandride már kezd kimenni a divatból, mi egészen biztosak vagyunk benne, hogy új tendenciát teremtettünk és a világ számos pontján próbálnak minket imitálni, nem tudom még hogy hogyan is nevezzem, lehet #bringásvacsora vagy #bicópancsikaja, majd az idö eldönti, Egy biztos: a Bromptonos srác furgonnal jött nem bringával, egy deka sár sincs a bicóján!
Ha pasado un año, desde que montamos el prototipo la primera vez y cómo ya tenía bastante uso, porque le habíamos dado mucha caña, le hemos dado una vuelta, con pintura nueva y algunos componentes cambiados. Hemos hecho esto, porque me invitaron a la exposición de bicis Euskadi Bike Fest, y me hubiera gustado exponer una bici que llama más la atención. Nueva pintura en mate con los racores destacados, trabajo de nuestro pintor Zingirak, manillar Salsa Cowbell y guardabarros SKS longboard y frenos nuevos de Shimano con discos de XT. He cambiado los de avid BB7 porque aunque frenaba bien (igual demasiado para una bici de gravel) hacían un ruido insoportable, y cómo yo tengo que bajar 200 metros de desnivel cada mañana, prefiero no ser el que está despertando los vecinos. El grupo de 105 sigue siendo immortal, no da señales de desgaste.
Az Euskadi Bike Fest nevű rendezvényen állítottunk ki a minap, és kicsit kipofoztam a prototípust, hogy jól mutasson, kapott egy új salsa cowbell kormányt, hosszú sks sárvédőket illetve lecseréltem az Avid fékeket shimanora XT tárcsákkal. Az aviddal nem voltam túl elégedett, nem volt szép hangja, és mivel minden reggel 200 méter szintkülönbséggel kezdem a napot, biztosan vesztettem eddig egy jó pár szavazatot hajnali hatkor melóba menet, most már sokkal halkabb a cucc. A festés is új, kapott matt fekete lakkot meg kicsit kiemeltük a muffokat. A 105ös szett elnyűhetetlen!
Para ir a la funeral de nuestra abuela decidimos hacer una ruta en bici, pasando por los pueblos dónde le ha tocado vivir a lo largo de sus 96 años. Nos compramos dos bicicletas de segunda mano, dos joyas, una "Epple Quinto" con cambio interno-externo y frenos de tambor y una Winora City con todas las piezas fabricadas en "West Germany", no cambiamos nada más que los sillines. La verdad es que no nos hemos quejado de nada, las bicis iban de maravilla, estaban como nuevas. Me hubiera gustado dejar aquí el enlace de la tienda dónde las compramos, pero se ha desaparecido. Tenían un montón de bicis de la época, las iban a llevar a venderlas a Bélgica.
La ruta fue por llano, excepto los últimos diez kilómetros dónde teníamos un desnivel de 600 metros. El paisaje precioso, fuimos por la zona del segundo río más grande de Hungría llamado Tisza, el plan fue ir por carreteras muy poco transitadas, al final preguntando a la gente siempre encontramos algo aún menos transitado, muchas veces nos metimos por caminos agrícolas. No estamos llevando casco en ninguna de las fotos ya que en Hungría no es obligatorio hasta 40 kms/h, tampoco lo veíamos necesario, había sitios dónde por el mal estado de las carreteras en bici íbamos más rápido de los que iban en coche.
A parte de comida y poca ropa no teníamos que llevar nada, eso sí un hornillo pequeño y una cafetera por el estilo, y más que nada por la addíción de mi hermano, esta vez no hemos llegado a preparar isostar caliente, estábamos en forma. Hay más fotos en la galería de flickr.
