Reggel
A minap olyan szép tavaszi reggelben volt részem, tiszta ég friss levegő virágzó fák, amiről eszembe jutott, hogy már nem egy csodás városban jártam ahol hasonlóan meseszép tavaszi reggelben volt részem. aztán eszembe jutott szinte az összes város ahol valaha felébredtem....
A Nagyi széke
Semmi extra hír, csak a héten felújítottam "A" székünket. Aki járt már itt biztosan emlékszik a kis rozoga székre ami a nappaliban volt, nah széjjelesett, nem mondom meg, hogy ki alatt. Szóval megnéztem hogy mennyibe kerülne egy új szék, és úgy döntöttem hogy ötödannyiból felújítom ezt és akkor olyan lesz amilyet én akarok. Amúgy se nincsen semmi olyan baja ami ne lenne javítható.
Története annyi van, hogy a Hubi anyukája találta amikor itt voltak pont egy éve, ki volt rakva a kuka mellé, valószínűleg azért mert le volt lakva, a funkcióját azóta is betölti, és nem is jön itthon rosszul, mivel néha ötven főre rendezünk vacsorát, sosincs elég székünk. Korát tekintve olyan velem egyidős lehet, volt rajta egy papír cimke, de nem tudtam elolvasni, viszont pont úgy meg volt sárgulva a papír mint a szüleim huszonéves szekrényein. Ráadásul a bordák mind kézzel lettek faragva, nem nagyon hasonlítanak egymásra, ilyet manapság már nem gyártanak.
Szóval kicsit le volt pukkanva, plusz nyekergett meg kezdtek a bordái kiesni, a húszéves ragasztó már mindenütt elengedett, meg a legutóbb beszakadt rajta a műbőr huzat, szóval megérett a renoválásra.
Először megpróbáltuk szét szedni, de sajnos a szögek nem hagyták, csak a kisebb részeket tudtam kiszedni, maga a váz egyben maradt, akárhogyan ráncigáltuk a szögek nem engedtek annyit hogy meg tudjam fogni a harapó fogóval. Aztán jött három délutánnyi csiszolás, majd szereztem ilyen mini asztalos szorítókat, és összeragasztgattam ahol tudtam ahol meg nem ott adtam még neki pár szöget. Ezt követte négy réteg a vizes-bázisúból, déli szél volt, hamar megszáradt. Ja és a legjobbat nem is mondtam, az ülőrészt is szétszedtem, a málló szivacsra textilt ragasztottam, a gumikat (kajak valami traktorgumiból van a rugózás megoldva) visszatűzögettem, és behúztam az egészet az ex-fürdőszobaszőnyeggel, ikeás :-) recycling!
Története annyi van, hogy a Hubi anyukája találta amikor itt voltak pont egy éve, ki volt rakva a kuka mellé, valószínűleg azért mert le volt lakva, a funkcióját azóta is betölti, és nem is jön itthon rosszul, mivel néha ötven főre rendezünk vacsorát, sosincs elég székünk. Korát tekintve olyan velem egyidős lehet, volt rajta egy papír cimke, de nem tudtam elolvasni, viszont pont úgy meg volt sárgulva a papír mint a szüleim huszonéves szekrényein. Ráadásul a bordák mind kézzel lettek faragva, nem nagyon hasonlítanak egymásra, ilyet manapság már nem gyártanak.
Szóval kicsit le volt pukkanva, plusz nyekergett meg kezdtek a bordái kiesni, a húszéves ragasztó már mindenütt elengedett, meg a legutóbb beszakadt rajta a műbőr huzat, szóval megérett a renoválásra.
Először megpróbáltuk szét szedni, de sajnos a szögek nem hagyták, csak a kisebb részeket tudtam kiszedni, maga a váz egyben maradt, akárhogyan ráncigáltuk a szögek nem engedtek annyit hogy meg tudjam fogni a harapó fogóval. Aztán jött három délutánnyi csiszolás, majd szereztem ilyen mini asztalos szorítókat, és összeragasztgattam ahol tudtam ahol meg nem ott adtam még neki pár szöget. Ezt követte négy réteg a vizes-bázisúból, déli szél volt, hamar megszáradt. Ja és a legjobbat nem is mondtam, az ülőrészt is szétszedtem, a málló szivacsra textilt ragasztottam, a gumikat (kajak valami traktorgumiból van a rugózás megoldva) visszatűzögettem, és behúztam az egészet az ex-fürdőszobaszőnyeggel, ikeás :-) recycling!
Nem akarom elkiabálni...
de ők nálamnál sokkalta jobban tudják, itt a tavasz, beeee. Küldök egy kicsit mutiba:
Vasárnapi Nemzetközi zabálás
Abdón szervezett pikniket volt és aktuális lakóinak. Amint az látszik majd mindegyik kontinensről jött küldött. Kicsit késő délután értünk a zónába, így már nem volt óriás mediterrán napsütés, viszont helyette részünk volt egy szép hosszú téli naplementében. A séf paellával készült, majd másik paellával, amit sült oldalas követett, a desszertről az egyik magyar küldött gondoskodott. A tűzfelelős megint én voltam, de már megszoktam. Jó kis délután volt, jókat beszélgettünk, több nyelven is, szerintem ahhoz képest hogy mennyi féle fajta ember volt, egész jól összekupálódtunk, holott csak egy közös volt bennünk: mindnyájan laktunk már Abdónnál....
Blanco y Negro
Pár fekete fehér, itthon voltam unatkoztam, hát lenyalogattam a színeket...
Gorbeia 2011
Szóval...
Szilveszterkor aludtam, vagy legalább is megpróbáltam aludni a tűzijátéktól, hogy elsején hajnalban fel tudjak időben kelni. A terv az volt, hogy négykor kelek, fél hatra ott vagyok a hegy lábánál, cirka három óra alatt meg mászom, majd fent köszöntöm az új évet, meseszép képeket készítek, azután szépen lassan lebattyogok a hegyről, és köszöntöm a szembejövőket. A terv bejött!
Volt egy legenda ugyanis mi szerint a baszkok új év elsején megmásszák a Gorbeiát, olyan ez mint otthon a lencseleves evés, azt is hallottam hogy néhány extrém alak fent tölti a szilvesztert valamelyik menedék helyen, netán az éjszaka közepén mászik fel. Azt szerettem volna tudni, hogy vajon kamu-e vagy igaz, és mivel estére volt vacsimeghívás (dominikai pörkölt ugye) az ottalvós buli ugrott, nappal nem megyek fel a tömegben mert minek, tehát éjjel mentem. Szép ködös idő volt, nem is fotóztam semmit amíg ki nem értem a fák közül, onnantól viszont már tiszta volt az ég. Két év leforgása alatt most először, láttam a baszk csillagokat, (itt a városban akkora a fényszennyezés, hogy ez lehetetlen). Pompás idő volt ilyen négy öt fok, mellette iszonyatos szél, szépen lassan ahogy mentem felfelé egyre több réteg ruhát vettem magamra. Fent már voltak ketten, és utánam érkeztek még páran akik az északi oldalról mászták meg a hegyet. Így hatan vártuk a napfelkeltét forró teával vörösborral, kolbászos szendviccsel, és a kötelező kellékkel a fényképezőgéppel. Ilyen szépet még nem igen láttunk életünkben, mind egyet értettünk abban hogy megérte korán kelni. Kb egy órát töltöttem a csúcson majd amikor már kezdett tömeg lenni elindultam visszafelé. A legenda igaz lehet, mert rengetegen jöttek velem szembe, családostul gyerekekkel kutyával, nagymamával, elképesztő, hogy mennyien hódolnak itt a hegymászásnak. Félúton még elbóbiskoltam a napon, az egyik menedékházikó előkertjében (11dik oldal), ebédre már itthon is voltam...
Szilveszterkor aludtam, vagy legalább is megpróbáltam aludni a tűzijátéktól, hogy elsején hajnalban fel tudjak időben kelni. A terv az volt, hogy négykor kelek, fél hatra ott vagyok a hegy lábánál, cirka három óra alatt meg mászom, majd fent köszöntöm az új évet, meseszép képeket készítek, azután szépen lassan lebattyogok a hegyről, és köszöntöm a szembejövőket. A terv bejött!
Volt egy legenda ugyanis mi szerint a baszkok új év elsején megmásszák a Gorbeiát, olyan ez mint otthon a lencseleves evés, azt is hallottam hogy néhány extrém alak fent tölti a szilvesztert valamelyik menedék helyen, netán az éjszaka közepén mászik fel. Azt szerettem volna tudni, hogy vajon kamu-e vagy igaz, és mivel estére volt vacsimeghívás (dominikai pörkölt ugye) az ottalvós buli ugrott, nappal nem megyek fel a tömegben mert minek, tehát éjjel mentem. Szép ködös idő volt, nem is fotóztam semmit amíg ki nem értem a fák közül, onnantól viszont már tiszta volt az ég. Két év leforgása alatt most először, láttam a baszk csillagokat, (itt a városban akkora a fényszennyezés, hogy ez lehetetlen). Pompás idő volt ilyen négy öt fok, mellette iszonyatos szél, szépen lassan ahogy mentem felfelé egyre több réteg ruhát vettem magamra. Fent már voltak ketten, és utánam érkeztek még páran akik az északi oldalról mászták meg a hegyet. Így hatan vártuk a napfelkeltét forró teával vörösborral, kolbászos szendviccsel, és a kötelező kellékkel a fényképezőgéppel. Ilyen szépet még nem igen láttunk életünkben, mind egyet értettünk abban hogy megérte korán kelni. Kb egy órát töltöttem a csúcson majd amikor már kezdett tömeg lenni elindultam visszafelé. A legenda igaz lehet, mert rengetegen jöttek velem szembe, családostul gyerekekkel kutyával, nagymamával, elképesztő, hogy mennyien hódolnak itt a hegymászásnak. Félúton még elbóbiskoltam a napon, az egyik menedékházikó előkertjében (11dik oldal), ebédre már itthon is voltam...
Subscribe to:
Posts (Atom)