Története annyi van, hogy a Hubi anyukája találta amikor itt voltak pont egy éve, ki volt rakva a kuka mellé, valószínűleg azért mert le volt lakva, a funkcióját azóta is betölti, és nem is jön itthon rosszul, mivel néha ötven főre rendezünk vacsorát, sosincs elég székünk. Korát tekintve olyan velem egyidős lehet, volt rajta egy papír cimke, de nem tudtam elolvasni, viszont pont úgy meg volt sárgulva a papír mint a szüleim huszonéves szekrényein. Ráadásul a bordák mind kézzel lettek faragva, nem nagyon hasonlítanak egymásra, ilyet manapság már nem gyártanak.
Szóval kicsit le volt pukkanva, plusz nyekergett meg kezdtek a bordái kiesni, a húszéves ragasztó már mindenütt elengedett, meg a legutóbb beszakadt rajta a műbőr huzat, szóval megérett a renoválásra.
Először megpróbáltuk szét szedni, de sajnos a szögek nem hagyták, csak a kisebb részeket tudtam kiszedni, maga a váz egyben maradt, akárhogyan ráncigáltuk a szögek nem engedtek annyit hogy meg tudjam fogni a harapó fogóval. Aztán jött három délutánnyi csiszolás, majd szereztem ilyen mini asztalos szorítókat, és összeragasztgattam ahol tudtam ahol meg nem ott adtam még neki pár szöget. Ezt követte négy réteg a vizes-bázisúból, déli szél volt, hamar megszáradt. Ja és a legjobbat nem is mondtam, az ülőrészt is szétszedtem, a málló szivacsra textilt ragasztottam, a gumikat (kajak valami traktorgumiból van a rugózás megoldva) visszatűzögettem, és behúztam az egészet az ex-fürdőszobaszőnyeggel, ikeás :-) recycling!