Úgy kezdődött, hogy mire odaértünk Madridba addigra ellopták a zebrákat. Megkérdeztük mit kezdjünk, mire azt mondták menjetek inkább teherbringával! "A négy torony mellett megtaláljátok azt a kereskedőt, okocicle a neve, ő árulja a teherbringákat. Ha megvettétek megmásszátok azt a hegyet amelyik még 1800 méternél is magasabb, épp esni fog a hó, ne is reménykedjetek benne, hogy eláll, ott mindíg esik, sőt a túl oldalán meg vízszintesen esik, de ne törődjetek vele csak menjetek tovább, utána sima utatok lesz egészen Bilbaoig."
Annyi erőlevest főztünk hogy még a himalájában is megirigyelték volna, meg az is jól jött, hogy volt nálunk sok zebratáp. Két napig másztuk a hegyet a teherbringával jól jött a kalória. Lefele viszont többször kellett megállni mint felfele, mert a hó az tényleg vízszintesen esett. Még jó hogy előre szóltak. Mire leértünk rendesen örültönk egy kis esőnek. Mi után az utolsó olvadó hóembert is elhagytuk, igazuk lett tényleg simán ment minden. Nem lejtett ugyan mint ahogy gondolni véltük, de végig szembe szelünk volt, amitől olyan erősen tekerni kezdtünk hogy pikk pakk elértünk egészen Burgosig. Az jó kis város, ott már voltak zebrák, úgyhogy felültünk egyre és mire észbe kaptunk már Bilbaoban is voltunk. Így szeltük át Spanyolországot télvíz idején, egyszer majd nyáron is megismételjük, de nem zebrával! csakis teherbringával!
