Bóklásztam így minden fele, és nem igazán találtam útmutatót, így hát leírom mire jöttem rá, marha izgalmas volt ezt a sok dolgot mind kideríteni a pajtás gépről, sok újdonság volt számomra. Az az igazság hogy én filmes gépet csak az automata 35 milliméterest fogtam, még ifjú koromban, az meg kicsit más.
Először szeretném megemlíteni a filmet, Rollfilm való bele, vagy 120as film, elég annyit tudni róla hogy 6 cm magas, talán 24 kocka hosszú (hat centis szélességgel számolva), de erre még nem derült "fény", értitek: "nem derült rá fény", mert mint ahogy látjátok még csak a negyedik kockánál tartok... papír hátuljú negatív film, a hátuljára számok vannak nyomtatva hogy a kis piros kukucskálón lássuk hogy hol tartunk, mert bizony a tekerőke nem akad meg kockánként. A Rollfilmet nappali fénynél is ki-be lehet fűzni a gépbe, az a lényege hogy a tekercs papírral kezdődik és papírral végződik, így több réteg karton választja el a fénytől. Be tétele annyiból áll hogy jobb oldalra bepattintjuk a tekercset, a film végét áthúzzuk bal oldalra és a hengerbe befűzzük, épp úgy mint a 35mm-es gépeknél, a tekerőt elkezdjük tekerni, és ha látjuk hogy elkapta akkor rácsukjuk a fedelet, kész. Ez után tekerni kell jó sokáig amíg a kis piros kukucskálóban ilyen nyilak meg karikák nem jelennek meg, az első kockát az "1"-es szám jelzi. Befűzés után én leragasztottam az éleket fekete szigetelő szalaggal, egy azért mert a hátsó fedél nem zárható, és ugyan szorul de biztos ami biztos ne essen le, kettő azért hogy még véletlenül se jusson be fény. Elsőnek 100as ISO-jú Ilford Delta Fekete-fehér filmet választottam, mert azt hazudták nekem hogy régen csak ilyet lehetett kapni, majd később próbálkozom ennél érzékenyebb filmekkel is.
Használata roppant egyszerű, dédnagyanyám annyit fűzött hozzá "ezeket az állítókat jobb nem piszkálni, csak fotózni kell és kész, persze napsütés az kell hozzá". Én azért utána jártam: A gép elején két állítási lehetőség van, Blende és Rekeszidő, Blendét lehet választani hármat (8, 11 és 16) a 8 a legnagyobb a 16 a legkisebb, értelemszerűen a a 16 való sok fényhez míg a 8 kevesebbhez, maga a blende nem ilyen hagyományos íriszes megoldású hanem ilyen vicces (ezt nem tudom leírni annyira mókás :-). Rekeszidő igazából nem nagyon állítható, van rajta M ami a sima gyári rekeszidő azaz 1/30ad másodperc, illetve van T ami pedig a mai B-idő-nek felel meg azaz addig van nyitva a gép amíg a gombot lenyomod. Ezt azért nem fogom használni, mert beremegne, távirányítót ugye nem lehet használni hozzá, állványhoz ugyan van menet az alján, de szerintem akkor is beremegne, ha sötétben akarok fotózni akkor már lehet kapni filmet egészen 3200ISO-ig.
Ezzel majdnem ki is merítettük a Pajtást, még egy trükk van amire nem jöttem rá teljesen. Az exponáló gomb körül van egy kis fém bütyök (7) a piros meg a fehér végállásokban lehet használni, a fehér az olyan hogy lenyomom az exponáló gombot és lent marad, majd a tekerő megmozdít egy reteszt ahogy továbbítom a filmet, és visszapattintja a gombot. A piros állásban rögtön visszapattan az exponálógomb. Ezzel sokat gyakoroltam és arra jutottam hogy pirosban nem ugrik mindig vissza teljesen, így használom a fehéret. Hátránya hogy nem tudok egymásra exponálni két vagy több képet, de az úgyis csak a profiknak megy.
Olvashattok még egy olyat a képen hogy 80mm mint gyújtótávolság, na most az ne tévesszen meg senkit, annál azért kicsit nagyobb látószögűnek tűnik, persze majd kiderül ha előhívtam a képeket. Elvileg ugye ezt nem a 35mm-re számolták hanem a 60x60-ra. A kukucskáló a legnagyobb poén, homályos mint az "álat", fókuszálni ugye nem kell vele, komponálni meg sokkal könnyebb így, nem hiszem hogy a kortól lenne ilyen, ez tuti gyári. Hát kezdetnek ennyi, majd nemsokára jönnek a képek.