Ezt már a kölcsön objektívvel készítettem, úgy nézzétek. Egy egyszerű átalakító gyűrűt kellett hozzá rendelni, íme:
Maga a lencse nem egy túl fiatal de annál sokkal tartósabb darab 1979-től kezdték gyártani Drezdában. Pentacon a márkája de több helyen úgy említik, hogy Pentacon/Zeiss, nyilván azért mert a Zeiss ma is világhírű optikákat gyárt, a Pentacont meg már mindenki elfelejtette. Kicsit utánna néztem ennek a Pentacon-Zeiss dolognak, és azt a következtetést vontam le hogy ha drezdai a lencse akkor rossz nem lehet, mert azt a sok márkanevet megjegyezni nem nagyon tudom. Azt írják, hogy először volt a Zeiss Ikon a Contax meg a Tenax, amiből lett a Pentacon meg a Taxona, amiből később lett a Carl Zeiss Jena, ami ma már csak simán Carl Zeiss.
135mm hosszú ami az én vázamon 216-nak felel meg, öt lencsetagból áll, és 2,8-as a legnagyobb Blendéje ami bazi sok fényt enged be, nagyon teccik. Ami nekem nagyon begyere még az a beépített napellenző, egyszerű mint a pofon, mindig kéznél van.
Az adapter gyakorlatilag egy darab aluminium, nem is túl precíz munka, van benne viszont egy chip, vagy legalábbis valamilyen áramkör ami elhiteti a géppel hogy egy 1,4-es fix lencse van rajta. Teljesen manuális marad a lencse annak ellenére hogy gyárilag a blendét elektromosan is lehetett szabályozni, vsizont működik a gyári fókuszálási segítség, ergo szól a gép ha elég éles a kép, Nem mindíg működik de nagy segítség. Ha hiszitek ha nem a jó kis kelet német lencséhez, Hongkong-ból lehet a legegyszerűbben adaptergyűrűt beszerezni.
A fenti képet a metrómegálló másik végéből fotóztam, és két részletből tettem össze, afféle panoráma ez. Ha nem esne ennyire az eső, és nem félteném ennyire a készletet, lenne több képem is, de ami késik nem múlik, ha minden igaz még talán havat is fogok nektek fotózni....