Legyen akkor: nyeregteszt

Szóval Charge Spoon, acél sínes nyereg, jött a héten. Legnagyobb plusz pont az ára: nagyon olcsó. Rengeteg díjat nyert, occsódejó nyereg kategóriában, ráadásul hatalmas fixi márka, muszáj volt kipróbáljam, fekete lett volna az igazi, de csak barna volt, meg olyan fekete aminek a műanyaga narancssárga, a narancs viszont nem megy a bringa színéhez, szóval barnát rendeltem. Lehet, hogy nem passzol, de majd megszokja a szemetek. És kényelmes? hááát, lehet.... Megmondom mihez hasonlítottam: SLR formájú dekis nyereg, ugyanolyan Bike+ nyereg, ami nagyon hasonlít, de elvileg párnázottabb, és a lyukacsos speckó nyereg. Nah, mind közül ez a legfajinabb, az elején nagyon nagyon pihepuha, nem is érzed, hogy ülsz, és amikor már kicsit itt-ott nyomni kezd, de csak kicsit, akkor lehet rajta helyezkedni. Például ilyen buta formája van, konkáv vagy mi, de nem véletlenül, mert arra jöttem rá, hogy amikor lejjebb fogod a kormányt, hátrébb tudsz rajta csusszanni, ergó kicsit feljebb, hogy az a rész amin nem kellene sokat ücsörögni felszabaduljon a nyomás alól. Ugye mindeki érti miről beszélek, mert ez talán az egyik legfontosabb dolog egy nyeregben. Ezt a dekis nyereggel nem tudtam megcsinálni, a speckó nyereg meg pont "ott" lyukas. Ez utóbbival amúgy az volt a bajom, hogy széles 143-mas, valószínű a keskeny verzió, bejött volna. A B+ meg hát kényelmes volt, de tegyük hozzá hogy azt fékes váltós bringán próbáltam hat és fél órán át ugyan, de ki tudtam állni pihenteteni, meg nyújtóztatni, amit a fixin nehezen tudok megcsinálni.



Olyat tekertem ma, de olyat. Új lakhelyhez, új edzőkőr is jár, most a bal parton edzek, Castro-Laredo felé, szinte végig a parton megy az út, szóval felettébb impozáns, csak éppen, olyan hegyek vannak, hogy csak na, egészen Laredo-ig majdnem mindegyik simán mászható fixivel, egyet kivéve, arra azt írták ki 12%, egy 500 méteres rész van ami kegyetlen, lefelé menet, nagyon óvatos voltam, rendesen bele kellett állni a pedálba, hogy ne gyorsuljon nagyon fel a bringa, szinte függőleges, az Alpokban is elmenne olyan, sikerült ugyan lebicegnem, de a legeslegalsó kanyarban, na ki pózolt éppen? na ki? hát a fakabát, szóval mindehhez még mosolygós képet is kellett vágjak, és hangosan köszöntem is neki, hogy az arcomra tereljem a tekintetét a cseppet hiányos kerékpáromról. Simán ment, már csak az aggasztott, hogy visszafelé fel kell majd tekerjek ugyanott. Nagyon meredek.... Hát visszafelé, nem voltam egyedül, az emelkedő első felében három bicóst rajzoltam körül, a felénél találtam egy vízszintes parkolót (vágjátok ahol az a diszkó van ami nappal is üzemel, vagyis reggel nyit), na ott elkezdtem körözgetni, közben a kulacsomat kiittam, megvártam amíg visszaelőznek, hagytam rájuk 100 métert majd, utánuk eredtem, és pont ott értem be őket ahol a legkeményebb volt (Kékestető legfelső kanyar? megvan? a balos kanyar a fenyvesben, na pont olyan meredek, csak a belső íven kell menni mert ráadásul ez jobbos) szóval jól megnéztem magamnak amikor már mindenki a legnagyobb fogaskereket használta hátul, na akkor mégegyszer körülrajzoltam őket. Ketten újongtak hozzá, az kiabálták (ez kemény lesz öcskös), a harmadik meg úgy bedurcázott, hogy amikor a lejtmenet után még egyszer megrajzoltam, kiállt úgymond pihenni... pedig mondtam is neki, hogy "bocsika de elromlott a váltóm", azért ez mégis kevésbé bunkósság, mint ha azt mondogattam volna magamban: nincs lánc, nincs lánc, nincs lánc...

Nem gondoltam volna hogy feltekerek!